A folyadékhűtéses gyorstöltők folyadékhűtéses kábeleket használnak a nagy töltési sebességekhez kapcsolódó magas hőmérséklet kezelésére. A hűtés magában a csatlakozóban történik, ahol a hűtőfolyadék áramlik a kábelben és az autó és a csatlakozó közötti érintkezési felületen. Mivel a hűtés a csatlakozón belül történik, a hő szinte azonnal eloszlik, amint a hűtőfolyadék oda-vissza áramlik a hűtőegység és a csatlakozó között. A vízalapú folyadékhűtő rendszerek akár 10-szer hatékonyabban képesek hőt eloszlatni, és más folyadékok tovább növelhetik a hűtési hatékonyságot. Ezért a folyadékhűtés egyre nagyobb figyelmet kap, mint a leghatékonyabb elérhető megoldás.

 

A folyadékhűtés lehetővé teszi a töltőkábelek vékonyabbá és könnyebbé tételét, ezzel a kábel súlyát mintegy 40%-kal csökkentve. Ez megkönnyíti az átlagos felhasználó számára az autó töltését.

 

A folyadékhűtéses folyadékcsatlakozók úgy lettek tervezve, hogy tartósak legyenek és ellenálljanak a külső körülményeknek, mint például a magas hőmérséklet, hideg, nedvesség és por. Emellett nagy nyomásnak is ellenállnak, hogy elkerüljék a szivárgást és hosszú töltési idő alatt is működőképesek maradjanak.

 

Az elektromos járművek töltőinek folyadékhűtési folyamata általában zárt rendszert foglal magában. A töltő hőcserélővel van felszerelve, amely egy hűtőrendszerhez csatlakozik, amely lehet lég- vagy folyadékhűtésű. A töltés során keletkező hő a hőcserélőbe kerül, amely aztán a hűtőfolyadékba adja át. A hűtőfolyadék általában víz és hűtőfolyadék-adalékanyag, például glikol vagy etilén-glikol keveréke. A hűtőfolyadék a töltő hűtőrendszerében kering, hőt nyel el és egy radiátorba vagy hőcserélőbe juttatja. A hő ezután a levegőbe oszlik el vagy egy folyadékhűtő rendszerbe kerül, a töltő tervezésétől függően.