Délkelet-Ázsia zöld gazdaságának mérete a becslések szerint 2025-ben 290 milliárd dollárról 2030-ra 430 milliárd dollárra nő; a régiónak azonban kezelnie kell a hálózati korlátokat és a megvalósítási szűk keresztmetszeteket ahhoz, hogy teljes mértékben kiaknázza ezt a lehetőséget.

A jelentés szerint a tágabb ázsiai-csendes-óceáni zöld gazdaság 2025-ben 3,2 billió dollárról 2030-ra 4,9 billió dollárra bővülhet, miközben Délkelet-Ázsia éves növekedési üteme is megközelítheti a 8% és 9% közötti szintet.

Ugyanakkor a beruházási megfontolások megváltoztak. A zöld beruházásokat már nem kizárólag klímacélok vezérlik; a tőke egyre inkább olyan projektek felé áramlik, ahol a piaci kereslet, a szakpolitikai támogatás, az infrastruktúra felkészültsége és a pénzügyi megtérülés összhangban van.

A Bain és a Standard Chartered megjegyzi, hogy a Délkelet-Ázsiában bejelentett zöld tőkekiadások körülbelül 35%-a még nem valósult meg, ami arra utal, hogy nem a forráshiány a probléma, hanem a régió képessége arra, hogy a vállalásokat tényleges beruházásokká alakítsa.

A rendszer szintű korlátok kezelése a jelentés szerint 2030-ig további 80 milliárd dollárnyi beruházást szabadíthatna fel.

2021 és 2025 között Délkelet-Ázsia zöld tőkekiadásainak mintegy 80%-át az energia és a hálózatok, valamint az elektromos járművek (EV) értéklánca kapta; ezekre a területekre jellemző a világosabb piaci kereslet és a kisebb mértékű függés a szabályozási előírásoktól.

A jelentés az energiahálózatot a régió zöld gazdasági fejlődésének kritikus korlátjaként azonosítja. Az adatközpontok, az elektromos járművek és a zöld ipari parkok 2025 és 2030 között várhatóan több mint 100 TWh új villamosenergia-igényt generálnak.

Figyelmeztet arra, hogy ha a hálózat nem képes támogatni ezt az igényt, az adatközponti beruházások más piacokra vándorolhatnak, az EV-gyártó üzemek máshol épülhetnek meg, a zöld ipari klaszterek pedig megrekedhetnek.

Az adatközpontok várhatóan a villamosenergia-kereslet egyik fő új forrásává válnak, kapacitásuk Délkelet-Ázsiában 2024 és 2030 között a becslések szerint nagyjából megháromszorozódik. A kereslet olyan központokban összpontosul, mint Szingapúr és Johor, ami terhelést ró azokra az energiaátviteli hálózatokra, amelyeket eredetileg nem ekkora, helyileg koncentrált növekedés kezelésére terveztek.

A jelentés szerint 2035-ig évente körülbelül 18 milliárd dolláros hálózati beruházási hiány keletkezik — ez nagyjából 29 milliárd dollárnyi igényt jelentene a 2024-ben befektetett 11 milliárd dollárral szemben.

Délkelet-Ázsia elektromosjármű-piaca is gyorsul; a régió jelenleg a világ 15 legnagyobb EV-piacának négynek ad otthont. Ugyanakkor az értékmegtartás továbbra is korlátozott, mivel az elektromos járművekhez kapcsolódó érték mintegy 70%-a továbbra is Délkelet-Ázsián kívüli régiókba áramlik.

A növekvő kereslet és a korai gyártási beruházások ellenére a régió a globális EV- és EV-akkumulátor-termelés kevesebb mint 2%-át adja.

A Bain és a Standard Chartered szerint a következő 24 és 36 hónap döntő jelentőségű lesz, mivel az adatközpont-üzemeltetők és a globális EV-gyártók jelenleg döntenek a jövőbeli beruházások és termelési platformok helyszínéről.

Ha Délkelet-Ázsia nem bővíti EV-gyártási képességeit, fennáll a veszélye, hogy 2030-ra akár 50 milliárd dollárnyi értéket veszít a fejlettebb EV-piacok javára. 2035-re az EV-értékláncban megvalósuló erősebb regionális integráció további 130 milliárd és 160 milliárd dollár közötti értéket szabadíthatna fel.

A jelentés hangsúlyozza, hogy Délkelet-Ázsiának a megvalósításra kell összpontosítania — beleértve a stratégiai igényekre szolgáló energiaellátás időigényének csökkentését és a bankképesség javítását olyan mechanizmusok révén, mint a közvetlen áramvásárlási megállapodások (PPAs), a virtuális PPAs, az átviteli megoldások és a szelektív magánhálózati részvétel.

A kormányoknak továbbá össze kell hangolniuk az infrastrukturális fejlesztéseket a nagy keresletű klaszterek körül, és elő kell mozdítaniuk a regionális integrációt kétoldalú folyosók és összekapcsolt rendszerek révén.

Eközben a befektetőknek és a pénzügyi intézményeknek támogató rendszereket kell finanszírozniuk — például hálózatokat, energiatárolást, töltőinfrastruktúrát és összeköttetéseket —, miközben a magánvállalatoknak jelezniük kell a hosszú távú keresletet, és korán el kell köteleződniük a regionális értékláncok mellett. A jelentés szerint Délkelet-Ázsiában megvan a kereslet, a tőke és a lendület a zöld gazdaság felfuttatásához, de a siker azon múlik, hogy a régió képes-e áthidalni az átmeneti szakadékot, és kiépíteni a növekedés támogatásához szükséges infrastruktúrát.